Copingok: a három fő megküzdési módunk

Megküzdés, mint viselkedési stratégia

Miért károsak?

1. Copingok, mint viselkedési stratégiák

Ezek során valamit aktivan teszünk vagy nem teszünk

2. Mi váltja ki a copingokat?

A (korai maladaptív) sémáink

3. Mit akarunk elérni?

A (korai maladaptív) sémák keltette belső feszültségekre válaszolunk, azokkal akarunk megküzdeni.

Emlékeztető: a korai maladaptív sémákról

Gyermekkorunkban rögzültek bennünk.
Mindenkiben kialakul néhány, kisebb-nagyobb mértékben.

Szüleink, referenciaszemélyek, nevelők, kortársak által
tudatosan vagy tudattalanul felénk közvetített
verbális és non-verbális üzenetekből tanuljuk meg.

A maladaptív sémák „akkor és ott” keletkeztek és rögzültek,
„akkor és ott” az alkalmazkodás által a kellemetlenségeket, fájdalmakat csökkentő szerepük volt,
„akkor és ott” beváltak, ezért mélyen rögzültek.

A gond az, hogy „itt és most” már nem relevánsak,
sőt, valóságérzékelést torzító hatásuk van,
ráadásul eltorlaszolják előlünk a saját pszichológiai alapszükségleteinkhez hozzáférésünket.

Szüleink üzeneteinek alapjait
az ő nevelési elveik, saját tapasztalataik és akkori érettségük, lehetőségeik által meghatározott nézetei adják.

4. Copingok és a külvilág

Ezt a megküzdést látják mások, ezek alapján következtetnek arra, hogy mi lehet bennünk illetve milyenek is vagyunk.

5. Hatásos-e a megküzdés?

Nem! Mert nem tölti be a szerepét. Pont arra nem képes, ami miatt tesszük. Ezért diszfunkcionálisak.

6. Miért mondjuk azt, hogy diszfunkcionálisak?

A) Önmagunk felé: ezekkel a viselkedésekkel megerősítjünk, „bebetonozzuk” magunkban a káros sémáinkat, és továbbra is megdönthetetlen alapigazságoknak fogjuk érezni azok hiedelmeit. B) Mások felé: ezekből a reakciókból mások nem fogják tudni, hogy valójában hogyan érzünk, és mire is van szükségünk, mert a viselkedésünk egészen mást mutat kifelé.

Mi van a tudattalan alapmeggyőződések, a sémák aktiválódására adott megküzdési válaszok mögött?

Önalávetés / Önfeladás

„Amit a sémám mond rólam, az teljes mértékben igaz, és ezen senki nem tud változtatni.”

Az egyén a körülötte élők szükségleteire fókuszál, és ez lesz számára az irányadó a viselkedése megválasztásában.
Saját érzéseit és szükségleteit háttérbe szorítja: nem mutatja, bagatellizálja vagy akár még önmaga előtt is tagadja azokat. Nem, vagy csak nagyon nehezen képes nemet mondani.

Elkerülés

„Túl fájdalmas lenne belemenni a helyzetbe és átélni a sémás hiedelmemet. Ezért muszáj magam távol tartani ettől, vagy elnyomnom az érzéseimet, bármibe is kerül, mert csak így tudom elkerülni a fájdalmas igazsággal való szembesülést.”

Elkerülő copingnak többféle típusa van.
Mindegyiknek az a célja, hogy ne engedje közel magához azt az érzést, amit a sémák keltenének.
Ezeket elterelő, maszkoló vagy épp olyan intenzív érzéseket keltő viselkedésekkel, amelyek segítségítenek abban, hogy valami mást érezzen az egyén, ne azt, amit a sémák kelteni akarnának benne.
Kerüli másokkal vagy önmagával való kapcsolódást, mert ha ezt nem tenné, akkor jönnének a sémából eredő érzések.

Túlkompenzálás

„Olyan keményen kell kiállnom és megküzdenem, ahogyan csak tudok, hogy képes legyen egyértelműen bebizonyítani a világnak is, hogy a sémás hiedelmeim nem igazak. Nem engedhetem,hogy esetleg igaznak nyilvánuljanak.”

Példa: A vele egyet nem értést gyakran minősítésnek, fenyegetésnek, a visszajelzéseket pedig kritikának veszi, és messzire képes elmenni annak demonstrálásában, hogy a másik ember téved.
Keménynek és magabiztosnak tűnik, pedig belül törékeny és bizonytalan.

Forrás: Vágyi Petra – Sémáink fogságában (Budapest, 2015)

* * * * * *