5. Példák a gyakorlatból

Egyelőre két anonimizált eset arról, hogy hogyan is néz ki ez a munka a valóságban

Valós folyamatok alapján

Az alábbi lista nem „szakmai szabályzat” – ezek azok az alapeelvek, amelyek mentén dolgozni szoktam és dolgozni szeretnék Önnel is. Ezek rám nézve és Önre is érvényesek

Az alábbi példák valós folyamatokra épülnek, de minden olyan részletet megváltoztattam vagy elhagytam, amely alapján a résztvevők azonosíthatók lennének. A grafikonok kicsinyítve és elhomályosítva szerepelnek — nem azért, hogy kevesebbet mutassanak, hanem a személyiségi jogok védelme érdekében.

1. példa — Három generáció egy ábrán

A helyzet	Egy középkorú édesanya azzal a kérdéssel fordult hozzám, hogy szeretné jobban megérteni, mit hozott a saját szüleitől, és miből ad tovább — sokszor önkéntelenül — a gyermekének. A kamasz gyermeke nyitott volt arra, hogy részt vegyen a feltárás folyamatában.
Mit csináltunk?	A séma-kérdőíveket három szinten töltöttek ki:

· Az édesanya kitöltötte önmagáról az MS- és PS-kérdőíveket — ez jelentette a második (középső) generáció szintet.

· Ezután az édesanya ún. Szülői/Gondviselői kérdőíveket töltötte ki saját szüleire vonatkozóan azzal a fókusszal, ahogyan annak idején gyermekként élte meg őket — ez lett az első generációs szint.

· A gyermek pedig önmagáról töltötte ki a kérdőíveket — ez alkotta a harmadik generációs szintet.

A három szint eredményeit egy közös radardiagramban vetítettem egymásra. Így egyetlen ábrán vált láthatóvá, mely faktorok ismétlődnek generációkon át, és hol történt már érzékelhető változás a mintázatokban.

[ÁBRA: háromgenerációs séma-radardiagram — kicsinyítve és elhomályosítva]

Mire jutottunk?

Két jellegzetes mintázat rajzolódott ki. Voltak olyan faktorok, melyek a három generáció diagramján csaknem fedték egymást — ezek tekinthetők a családi örökségük részének, melyekkel érdemes tudatosan is dolgozni.

Más területeken viszont az első, a második és a harmadik generáció sorrendjében csökkent egy adott (ugyanazon) maladaptív séma értéke, erőssége. Lehetséges feltételezés, hogy az édesanya „konszolidációs munkája” révén tompította saját maga felé a szüleitől kapott maladaptív hatását. Egyben ezáltal csillapította a „tompított sémahatást” gyermeke felé is.

Mit visz haza ebből az olvasó?

Sok minden, ami családi mintázatként hat ránk, nem egyetlen generáció döntésének következménye. Ugyanakkor minden generációnak van mozgástere. A kérdőívek nem a múlt átírására szolgálnak — hanem arra, hogy láthatóvá tegyék például azt, hogy , mit gondol, él, tesz másként Ön, és mely területen lehet még tovább dolgozni — gyengíteni a maladaptív sémák hatását és erősíteni a pozitív, adaptív sémák hatékonyságát..

2. példa — Egy pár és az újra meg újra visszatérő vitája

	A helyzet	Egy régóta együtt élő pár érkezett bevezető beszélgetésre. Azzal kerestek meg, hogy ugyanazok a viták ismétlődnek közöttük újra és újra, csak mindig más helyzetben. Mindkettőjüknek meg volt a maga igazsága, és mindketten úgy érezték, hogy a másik valójában nem érti meg őt.
	Mit csináltunk?	Első lépésként mindketten kitöltötték ugyanazokat a séma-kérdőíveket: a maladaptív (MS) és az adaptív (PS) változatot is. A két személy MS-kérdőív faktorátlagait egymásra vetítettem egy radardiagramban. Így egyetlen ábrán vált láthatóvá, hol mozognak együtt, és mely pontokon térnek el markánsan egymástól..
[ÁBRA: két személy MS-kérdőíveinek egymásra vetített radardiagramja — kicsinyítve és elhomályosítva, a személyiségi jogok védelmében]

Mire jutottunk?

Néhány alkalom után jól kirajzolódott, hogy volt két olyan séma, amely mindkettőjükben erősen jelen volt, és azok rendszeresen aktiválták a másikét. Amikor az egyik séma beindult, csaknem automatikusan mozgásba hozta a másikét is — ezért élték meg úgy, mintha ugyanaz a vita ismétlődne újra és újra, csak más formában.

Találtunk olyan klasztereket illetve ciklusokat is, melyekben ugyan azok az adaptív sémák erősek. Ezek azok a területek, ahol a kapcsolatuk természetes módon stabil és támogató. A közös munka fontos része lett, hogy ezeket az erőforrásokat megnevezzük, és tudatosan használhatóvá tegyük

Mit visz haza ebből az olvasó?

Két ember soha nem egyforma — nem is lenne az jó 😊. De ha láthatóvá válik, melyik mintázat hogyan aktiválja a másikat, sokkal könnyebb kilépni az ismétlődő körből. A radardiagram nem csodaszer, hanem térkép. A térkép viszont segíthet megtalálni a a releváns kijáratokat…

Mindkét eset közös tanulsága: a kérdőívek nem ítélnek el és nem magyaráznak meg mindent. Ugyanakkor egy közös, érthető, mások számára is kifejezhető nyelvet adnak ahhoz, amit Önök egyébként is sejtenek — láthatóvá teszik azt, ami eddig csak érzés volt jelen.

3. Példa mélyebb elemzésre

Ábel kitöltötte a maladaptív (MS) és adaptív (PS) sémakérdőívet. A két kérdőívből származó átlagértékeket az alábbi táblázatba foglaltam.

A táblázat kétszeresen is anonimizált.
Egyrészt: a kitöltő személy a neve alapján nem azonosítható be.
Másrészt: a táblázatban szereplő egyes sémaneveket és sématartományneveket is maszkoltuk, átírtuk,
így több helyen nem az eredeti néven szerepelnek a vizsgálti területek.

A mélyebb részelemzés a „rövidség kedvéért” itt csak egyetlen (de komplex) területre fókuszál.

Ez a terület az ún. PS-MS kvadrát, ami egy 2x2 konfigurációs mátrix (lásd lentebb)

	MS (maladaptív séma) alacsony	MS (maladaptív séma) magas
PS (adaptív séma) magas	1. Erőforrás / reziliencia Egészséges, megtartó működés	2. Ambivalencia / aktív konfliktus Együtt élő ellentétes meggyőződések; kvalitatív tisztázást igényel
PS (adaptív séma) alacsony	3. Fejletlen / semleges terület Sem erőforrás, sem aktív seb; alacsony szaliencia vagy érzelmi leválás	4. Sérülékenység / kockázat Maladaptív dominancia, gyenge puffer; elsődleges célterület

· Előzetesen Ábel 20 sémapárját a 2×2-es mátrix négy mezőjébe rendeztem.

· Kiindulópontként a 3,5-ös skálaközepet tekintem határértéknek, mivel a kitöltésnél a kérdőív állításaira maximális pontként 6 volt adható. Emiatt a 3,5-nél magasabb értékeket „magasnak”, az alacsonyabbakat „alacsonynak” veszem.

· Finomítás, személyre szabás: Mivel azonban Ábel teljes maladaptív sémaátlaga (MS) mindössze 2,34 ami eleve jóval alacsonyabb a 3,5 „középértéknél”, a személyes alapvonalát is figyelembe veszem. Az ő esetében egy 3,0 körüli vagy annál magasabb MS-érték már emelkedettnek számít a saját profiljához képest, még akkor is, ha abszolút értelemben nem éri el a 3,5-ös küszöböt. Ahol ezt a személyre szabott értelmezést alkalmazom, külön jelzem.

Már az elején fontos kiemelni, hogy Ábel profilja egyértelműen adaptív túlsúlyt mutat (PS: 4,24; MS: 2,34; különbség: +1,90). Ennek természetes következménye, hogy

· az erőforrásokat jelölő mező sok elemet tartalmaz,

· míg a magas maladaptív értékeket magában foglaló mezők jóval ritkábban telnek meg.

Fontos hangsúlyozni: minden besorolás az átlagértékekből levont értelmező hipotézis, nem pedig diagnózis.

A négyféle terület elemzése:

1. Erőforrás / reziliencia (magas PS + alacsony MS)

Ábel profiljában ez a meghatározó mintázat: a húsz sémapárból körülbelül tíz ide sorolható. A három legszemléletesebb példa egyúttal három eltérő működési területet is képvisel.

V/16 – Érzelmi nyitottság és spontaneitás: 5,80 ▸ Érzelmi korlátozás: 1,75 (+4,05)
Ez a legnagyobb pozitív eltérés az egész táblázatban. Arra utal, hogy Ábel könnyen kapcsolatba kerül saját érzelmeivel, képes azokat megélni és kifejezni, miközben alig terheli érzelmi gátoltság vagy befagyás. Nem pusztán arról van szó, hogy hiányzik a megfosztottság élménye, hanem arról, hogy jelen van egy aktív, eleven érzelmi kifejezőkészség. Ez olyan alapvető erőforrás, amely más, gyengébben működő területek fejlesztését is támogathatja (erős védőfaktor, önfejlesztő munkához erőforrás).

I/5 – Egészséges önértékelés: 5,50 ▸ Hibásság: 1,67 (+3,83)
Az önértékelés stabil és pozitív, miközben a hibásság vagy szégyen élménye alig jelenik meg. Ábel alapvetően értékes és „elég jó” emberként tekint önmagára. Ez a profil egyik tartóoszlopa, mert a szilárd önértékérzés védelmet nyújt számos más séma hatásával szemben: tompíthatja például a kudarcélmények, az elismerés iránti fokozott igény vagy a túlzott elvárások terhét.

II/7 – Egészséges önellátás, kompetencia: 5,83 ▸ Függőség: 2,25 (+3,58)
Ez a legmagasabb pozitív sémaérték az egész profilban. Ábel kompetensnek és önállóan boldogulni képesnek éli meg magát, miközben a függőség érzése csak minimálisan van jelen. A hatékony megküzdés és az autonóm cselekvőképesség a pszichológiai reziliencia klasszikus építőkövei.

További jelentős erőforrások: I/2 Stabil kapcsolatok (4,80/1,63), I/4 Társadalmi hovatartozás (5,17/2,20), V/18 Egészséges optimizmus (4,67/1,67), valamint II/9 Egészséges határok (4,20/1,71). Az erőforrásmező tehát jóval gazdagabb, mint amit három példa érzékeltetni tud.

2. Ambivalencia / aktív konfliktus (magas PS + magas MS)

A szigorú 3,5-ös küszöb alapján ide csak egyetlen sémapár sorolható.

Két további eset azonban Ábel saját alapvonalához viszonyítva egyértelműen ide tartozik, ezért ezeket külön jelölöm.

III/12 – Önirányítottság: 5,00 ▸ Elismeréskeresés: 4,20 (+0,80) [szigorú küszöb alapján]

Ez Ábel profiljának legtisztább ambivalenciája, és jól mutatja, miért lehet félrevezető önmagában a különbségpontszám. A +0,80-as eltérés első pillantásra enyhén pozitívnak tűnik, valójában azonban két erősen jelen lévő séma áll egymással szemben. Ábel képes önállóan dönteni és irányítani az életét, ugyanakkor jelentős mértékben támaszkodik a külső megerősítésre és elismerésre. A két tendencia egyszerre van jelen: tudja, mit szeretne, de erősen befolyásolja, hogy mások mit gondolnak róla. Fontos kérdés, hogy az önirányítottság mennyiben valódi autonómia, és mennyiben az elismerés megszerzésének eszköze.

III/10 – Egészséges asszertivitás: 4,17 ▸ Alávetés/behódolás: 3,20 (+0,97) [személyre kalibrált értelmezés]

Bár a maladaptív oldal abszolút értelemben nem éri el a 3,5-ös küszöböt, Ábel profiljában ez már emelkedett értéknek számít. Az asszertivitás jelen van és viszonylag erős, de mellette egy számottevő behódolási hajlam is működik. Ábel többnyire képes kiállni önmagáért, bizonyos helyzetekben azonban – különösen konfliktusokban vagy tekintélyszemélyekkel szemben – az alkalmazkodás és az önfeladás felülírhatja ezt a képességet. Ez inkább pufferelt sérülékenység, mint valódi erőforrás.

V/20 – Együttérzés másokkal: 5,50 ▸ Büntető készenlét mások felé: 3,00 (+2,50) [személyre kalibrált értelmezés]

Az együttérzés rendkívül magas, ugyanakkor a büntető, ítélkező attitűd is Ábel magasabb maladaptív értékei közé tartozik. Ez arra utal, hogy alapvetően megértő és együttérző másokkal szemben, de bizonyos helyzetekben könnyen megjelenhet a hibáztatás vagy az elítélés készenléte. A két működésmód valószínűleg állapotfüggően váltakozik: a megértő alapállapotból kibillenve felszínre kerülhet a szigorúbb, ítélkező oldal.

3. Fejletlen vagy semleges terület (alacsony PS + alacsony MS)

Ezekben az esetekben nem aktív sérülésről van szó. Inkább olyan területekről, ahol sem az adaptív, sem a maladaptív oldal nem hangsúlyos.

I/1 – Érzelmi kiteljesedés: 2,17 ▸ Érzelmi megvonás: 1,40 (+0,77)

Ez a legtisztább példa. Sem a mély érzelmi beteljesülés, sem a jelentős érzelmi hiányélmény nem jelenik meg erősen. Ennek több magyarázata lehet: a terület egyszerűen kevéssé kidolgozott, érzelmileg „offline”, vagy nem bír különösebb személyes jelentőséggel. A számok önmagukban nem döntik el, melyik értelmezés a helytálló. Ugyanakkor az érzelmi nyitottság magas szintje (V/16) inkább arra utal, hogy itt valamilyen specifikus hiányról lehet szó, nem általános érzelmi leválásról.

IV/13 – Empatikus megfontolás: 3,17 ▸ Feljogosítottság: 2,33 (+0,83)

Mindkét oldal mérsékelt. Ábel nem mutat önző vagy feljogosított működést, ugyanakkor az a kiforrott képesség sem hangsúlyos, amely következetesen figyelembe veszi mások nézőpontját és érdekeit. Ez inkább fejlesztendő, mintsem javítandó terület.

V/15 – Érzelmi stabilitás és kontroll: 3,33 ▸ Kontrollvesztéstől való félelem: 2,00 (+1,33)

Ábel nem fél jelentősen attól, hogy elveszíti az önuralmát, ugyanakkor az érzelmi önszabályozás stabil és magabiztos formája még nem tekinthető teljesen kiforrottnak. Ez nem kockázati tényező, inkább egy lehetséges fejlődési irány.

4. Sérülékenység / kockázat (alacsony PS + magas MS)

Ebben a mezőben mindössze két valóban megalapozott eset található. Ez önmagában is fontos eredmény: kevés olyan terület van Ábelnél, ahol az aktív sérülékenység mögül hiányozna a védő erőforrás.

V/17 – Reális elvárások: 2,25 ▸ Kérlelhetetlen szabályok, hiperkritikusság: 3,71 (−1,46)

Ez a legerősebb negatív polaritás az egész profilban, és az egyetlen olyan eset, amely a szigorú küszöb alapján is egyértelműen ebbe a kategóriába tartozik. Ábelt erős belső elvárások és kemény önkritika hajtják, miközben viszonylag gyenge a hozzáférése a reálisabb, elfogadóbb önelvárásokhoz. A probléma nem pusztán a túlzott kritikusság jelenléte, hanem az, hogy nincs megfelelő belső ellensúlya. Ezért ez tekinthető a profil elsődleges terápiás fókuszpontjának. A fejlődés itt nemcsak a kritikus hang mérséklését, hanem a reális elvárások tudatos kiépítését is igényli.

III/11 – Egészséges önérdek és öngondoskodás: 2,40 ▸ Önfeláldozás: 3,00 (−0,60) [személyre kalibrált értelmezés]

Bár a maladaptív oldal nem éri el az abszolút küszöböt, mégis erősebb, mint az adaptív megfelelője. Ábel hajlamos saját szükségleteit háttérbe szorítani, és mások igényeit előtérbe helyezni, miközben az egészséges önérdek és öngondoskodás képessége kevésbé fejlett. Ez enyhébb problématerület, mint a V/17, de ugyanabba az irányba mutat.

Figyelemre méltó, hogy ez a két sérülékenységi pár összefüggő mintázatot alkot. Mindkettő a túlzott felelősségvállalás, az önalárendelés és a szigorú önelvárások témaköréhez kapcsolódik. Ez jól magyarázza azt is, hogy a III. tartomány mutatja a leggyengébb védőhatást, hiszen itt a különbség mindössze +0,39.

Összegzés

A négy mező együtt egy alapvetően erős pszichológiai szerkezetet rajzol ki. Ábel érzelmileg nyitott, kompetens, önértékelése stabil, és számos jól működő adaptív erőforrással rendelkezik. Sérülékenységei nem elszórtan jelennek meg, hanem egyetlen, jól körülhatárolható tengely köré szerveződnek: a másokhoz való alkalmazkodás, az önfeláldozás és a perfekcionista önkövetelés metszéspontjába.

A legfontosabb kérdések ezért nem feltétlenül a sérülékenységi mezőben találhatók, hanem az ambivalens párokban (III/12, III/10 és V/20). Ezeken a területeken dől el, hogy a magas adaptív értékek valódi, szabadon hozzáférhető erőforrásokat jelentenek-e, vagy részben olyan kompenzációk, amelyek egy mélyebben húzódó sérülékenység fölé épültek. Itt várható a legárnyaltabb és legnagyobb hozadékú feltáró munka.

4. példa — Tükörképi sémapárok radardiagramja

Amennyiben érdekli, erre a linkre kattintva olvashat bővebben is róla

5. példa — Szülő (Gondviselő) + Gyermek

Kétgenerációs sémakérdőívelemzés. Amennyiben érdekli, erről a linkről érheti el a rövid leírást.

Szeretne hasonló folyamatot?

Minden helyzet egyedi. Egy bevezető beszélgetésen kiderül, hogy az Ön mostani kérdéséhez melyik út illik a leginkább — egyéni séma-feltárás, kapcsolati-, párkapcsolati kérdőívek, generációs vizsgálat, vagy valami más.

[ Bevezető beszélgetést kérek ]
klikk 👇

* * * * * *